Az MSZP támogatottsága kevésbé ingadozik, mostanában hol 8, hol 9 százalékon áll – gyakorlatilag két és fél éve nem mozdult ki a 8 és 11 százalék közötti sávból. Így aztán a Jobbik 13 százaléka az jelenti, hogy a jobboldali ellenzéki párt továbbra is megelőzi a baloldalit, a DK és az LMP támogatottsága pedig változatlanul a parlamentbe jutás 5 százalékos küszöb körül ingadozik. Egyébként a Medián ábrája meglehetősen „fejnehéz”: a pártrangsor alsó régiójában csupa 1 százalékos párt sorakozik. (1. ábra)
Az MSZP támogatottsága kevésbé ingadozik, mostanában hol 8, hol 9 százalékon áll – gyakorlatilag két és fél éve nem mozdult ki a 8 és 11 százalék közötti sávból. Így aztán a Jobbik 13 százaléka az jelenti, hogy a jobboldali ellenzéki párt továbbra is megelőzi a baloldalit, a DK és az LMP támogatottsága pedig változatlanul a parlamentbe jutás 5 százalékos küszöbe körül ingadozik. Egyébként a Medián ábrája meglehetősen „fejnehéz”: a pártrangsor alsó régiójában csupa 1 százalékos párt sorakozik. (1. ábra)
Az ellenzék szétforgácsoltsága némi elbizonytalanodással is jár, a pártnélküliek egyharmadnyi aránya magasabb, mint az elmúlt másfél évben bármikor. Figyelemre méltó, hogy a pártpreferenciával nem rendelkezők aránya júniusban a magukat biztos szavazónak mondók körében is megugrott: az áprilisi 12-ről 19 százalékra.
Ahogy az lenni szokott, a kormánypárt erősödésével a legtöbb közhangulati mutató is kedvezőbbé vált: valamelyest nőtt a kormány teljesítményével elégedettek (2. ábra) és a „jó irányt” érzékelők aránya.
A hangulatváltozásnak nemcsak az MSZP, de a miniszterelnök-jelöltje, Botka László is vesztese: miközben ismertsége tovább növekedett, az áprilisinál 8 százalékponttal kevesebben látnák szívesen „fontos politikai szerepben”. Ez romlás nem egyenletesen oszlik el, az MSZP hívei körében ugyanis határozottan erősödött (83-ról 90 százalékra), de a többi szavazói csoportban, különösen a jobbikosok és a kisebb ellenzéki pártok szavazói körében egyértelműen csökkent a támogatása. Érdekes, hogy épp a másik „hivatalos” miniszterelnök-jelölt, Karácsony Gergely könyvelhette el április óta a legnagyobb, ugyancsak 8 százalékpontos nyereséget is, és így korábbi párttársát, Szél Bernadettet hajszállal megelőzve ezúttal ő a legnépszerűbb ellenzéki politikus (lásd a táblázatot). Ez azonban egyáltalán nem hoz annak a pártnak, amelynek Karácsony a társelnöke: a Párbeszéd támogatottsága júniusban 1 százalék alatt maradt.
Kevesebb, mint egy évvel a 2018-as országgyűlési választások várható időpontja előtt a szavazókorú közönség 48 százaléka mondja, hogy ha a közeljövőben lenne választás, biztosan elmenne szavazni (3. ábra).
Ez nagyjából megegyezik azzal, amit ugyanennyivel a 2014-es voksolás előtt mért a Medián, és akkor végül is kerekítve 63 százalék járult az urnákhoz. Kérdés, hogy egy ilyen nem túl magas részvétel kinek kedvezne inkább – az ellenzék sok politikusa jelenleg abban bízik, hogy ha sikerülne megtörni az általános apátiát és növelni a szavazási kedvet, az a kormányváltó szándék erősödését hozhatná. Kétségtelen, a teljes szavazókorú népesség körében továbbra is többségben vannak a változást igénylők: a 2018-as választás után kormányváltást szeretne a válaszadók 49 százaléka, és „csak” 42 százalékuk tartaná jobbnak, ha maradna a jelenlegi kormány (4. ábra).
Az is igaz viszont, hogy egyelőre a kormány maradását akarók között vannak többen (54 százalék) a „biztos” szavazók. Ráadásul a kormányváltást óhajtó, de jelenleg választani nem tudó szavazópolgárok aránya a közelmúltban tovább növekedett, áprilisban még 13, júniusban már 16 százalék volt: ez az a jó 1,2 milliónyi tömeg, amelynek a voksaiért a következő hónapokban hadba szállhatnak az ellenzéki pártok. Ha azonban ennek a nem jelentéktelen sokaságnak a valószínű pártpreferenciáit vizsgáljuk, kiderül, hogy vonzalmaik nagyon szóródnak: önmagában sem az MSZP-nek, sem a Jobbiknak nem jutna annyi, hogy „most vasárnap” bármelyikük a Fidesz fölé kerekedjen.
A felmérést 2017. június 16-a és 21-e között készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, az ország több mint 100 településén véletlenszerűen kiválasztott 1200 felnőtt állampolgár személyes megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta pontosan tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára a teljes mintában a válaszok megoszlásától függően legfeljebb ±3.
Politikusok* ismertségének és népszerűségének** változása
százalék
ismertség | népszerűség | |||||
április | június | változás | április | június | változás | |
Áder János | 99 | 99 | 0 | 47 | 49 | +2 |
Orbán Viktor | 99 | 99 | 0 | 40 | 44 | +4 |
Varga Mihály | 88 | 85 | -3 | 38 | 43 | +5 |
Karácsony Gergely | 74 | 75 | +1 | 31 | 39 | +8 |
Lázár János | 95 | 94 | -1 | 37 | 38 | +1 |
Szél Bernadett | 78 | 78 | 0 | 38 | 38 | 0 |
Szijjártó Péter | 92 | 92 | 0 | 33 | 36 | +3 |
Kósa Lajos | 92 | 91 | -1 | 34 | 35 | +1 |
Navracsics Tibor | 89 | 88 | -1 | 35 | 35 | 0 |
Vona Gábor | 97 | 97 | 0 | 34 | 34 | 0 |
Tarlós István | 94 | 92 | -2 | 38 | 34 | -4 |
Kövér László | 96 | 95 | -1 | 31 | 32 | +1 |
Rogán Antal | 96 | 95 | -1 | 31 | 31 | 0 |
Fodor Gábor | 86 | 85 | -1 | 26 | 31 | +5 |
Kunhalmi Ágnes | 81 | 76 | -5 | 31 | 31 | 0 |
Pintér Sándor | 93 | 92 | -1 | 28 | 29 | +1 |
Semjén Zsolt | 82 | 80 | -2 | 24 | 27 | +3 |
Botka László | 91 | 94 | +3 | 34 | 26 | -8 |
Bokros Lajos | 91 | 89 | -2 | 23 | 23 | 0 |
Gyurcsány Ferenc | 99 | 99 | 0 | 23 | 20 | -3 |
* a 20 legismertebb vezető beosztású politikus
** „szívesen látná fontos politikai szerepben” – említések aránya, az adott politikust ismerők százalékában